Mozgalmas nap volt a mai, annál is inkább, mert már csak néhány óra, és a cserkészet 100 évessé válik. Mindenki rohant, nagy volt a pörgés, minden raj 130%-on próbált teljesíteni. Megtörténtek az utolsó simítások is, hogy holnap teljes pompájában tündökölhessen az 565 magyar Chelmsfordban. (Illetve az én egyenruhám jelvényei még nincsenek felvarrva, de igyekszem :P)

Ma ismét "VIP vendégünk" volt, visszajött Fischer Viktor bá', akivel a délelőttömet töltöttem. Hozzánk csapódott Soczó András bá is, és egész délelőtt a múlt dzsemborijain nosztalgiáztak (1933-tól napjainkig). Fantasztikus volt hallgatni Őket. Csak ültem és ámultam, REPSECT.

A rajok éppen túl vannak a vacsorán, a vezetőség és az iroda pedig lázasan készülődik. Az elmúlt 2 napban 20-nál is több médiamegjelenésünk volt a magyar sajtótermékekben. Végre (talán...) elkezdenek foglalkozni ezzel a világraszóló eseménnyel.

Itt Chelmsfordban nagyon megbecsülik a magyar csapatot, és nemcsak 1933, hanem az egész magyar cserkésztöri miatt.

Én kezdek megismerni olyan magyar csapattagokat is, akikkel eddig csak e-mailen vagy telefonon kommunikáltam. A holnapi délelőttön végre ismét együtt lehet az egész magyar kontingens!

Nagyon nagy örömmel olvassuk a visszajelzéseket, és hidd el, Kedves Olvasó, mi legalább ugyanakkora izgalommal jövünk fel a blogra mint Te!!

Szomorúan halljuk viszont az otthoni pocsék időjárást. Itt az előrejelzések szerint szikrázó napsütés lesz egészen szombatig. De ha rossz idő lenne, akkor sem lenne rossz kedvünk! Most kezdjük igazán átérezni, hogy mit is jelent az, hogy mi itt lehetünk, és ezzel részesévé válhatunk a történelemnek, a cserkészet történelmének.

Szerencsére sikerült megoldanunk a résztvevők és IST-sek közötti átjárást, minden este a Csárdánál találkozunk kilenckor. Apropó, Csárda... Ma elkészítettem életem első egynéhány kürtőskalácsát, csak úgy brahiból. Jól sikerült, csak a végét rontottuk el. Asbóth Bundi, vagy ki tudja ki miatt, sóba forgattuk cukor helyett... nem is ez számít.

A fesztiválfeelingen kívül a magyarok megőrzik cserkésztábori szokásaikat is, mint pl. a zászlóceremóniák. Ezek teszik igazi cserkésztáborrá a dzsemborit, és hozzák el a hazai lelkületet Chelmsford magyarjainak. Zászlónk, hitünk és történelmünk tisztelete. (Sajnos ez nem minden kontingensnél van így.)

Jó munkát! Egy Világ, Egy Fogadalom.