Ahogy Balázs kollégám lírai bejegyzésében is megfogalmazta, lassan végéhez közeledik a világtalálkozó. Ez érzékelhető támaszpontunkon, a Magyar Irodában is. Dobozok mindenütt, lassan lebomló sátor, lázas, olykor kissé bizonytalan pakolászás. Az utolsó simítások vannak már csak hátra: interjú Alberttel, az utazás fixálása, talált tárgyak kiosztása, utolsó cserélgetések.

Sic tranzit gloria mundi. Azaz mégsem, hiszen hazatérve folytatódik a munka, mégha más formában is. Olyan ez, mint a pirkadat. Vörösben úszik a táj, az avatatlan szemlélő akár alkonyatnak is vélhetné. Pedig ez hajnal.

A cél 2011, Svédország. Hosszabb távon pedig a magyar cserkészet felvirágoztatása.

Részemről befejezem a blogolást, legalábbis itt a világtalálkozón. Folyt. köv.