Véget ért a záróceremónia, véget ért a dzsembori. A ceremónia idejére ismét megtelt az aréna, több, mint 40.000 cserkésszel. Óriási hangulat volt.

Holnap a legtöbben utókintartózkodáson maradnak: van aki Skóciába, van aki vonatos körútra, van aki mikróbuszos Európa bejárásra indul. Természetesen vannak, akik azonnal hazaindulnak.

Azonban a dzsembori nem ért véget: még vár ránk a munka java. El kell mondanunk otthon, hogy mit láttunk, mit tapasztaltunk. Meg kell mutatnunk otthon, hogy amellett, hogy egy óriási buliban, rengeteg programon vettünk részt, amellett hazahoztuk más világok kultúráját, játékait, ötleteit. Megtapasztaltuk a testvériség igazán szívmelengető erejét és ezt otthon is folytatni tudjuk...
Sok sajtómegjelenés és beszámoló vár még rátok, ránk!

Ajánlom a dzsemboricsapat.hu -t, a beszámolók, képek magukért  beszélnek. Legyen egy közös naplónk az oldal, s osszuk meg egymással tapasztalatainkat a fórumokon.

Köszönjük a kedves szülők, támogatók, és minden kedves látogató hozzászólását, támogatását!

Egy világ, egy fogadalom!
Jó munkát!
Előd
Magyar Dzsembori Csapat
Media Team
web-szerkesztőség

A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek legnagyobb slágerei szólnak a hangszórókból, raji csatakiáltások és énekszó hangjai járják be a Hylands Parkot. A szakadó esőben elindult a tömeg az Arena-ba, ahol a zároceremónia helyi idő szerint kilenc órakor megkezdődik. Az előrejelzés szerint még az időjárás is megsiratja a dzsembori végét, az egész ünnepség időtartamára szakadó esőt jósolnak. De ez nem nyomja rá a csapat kedvére bélyegét. Mindenki hatalmas várakozással és jókedvvel özönlik a főtér felé. Leírhatatlan, színes, zajos és mégis rendezett karneváli felvonulás. Szomorúság és öröm az arcokon, hiszen ez a rendezvény véget ér, de részesei lehettünk, és ezzel a történelem részeseivé is váltunk.

Ez most a közhangulat itt, a Hylands Parkban, a Centenáriumi Világdzsembori zárónapján.

Ahogy Balázs kollégám lírai bejegyzésében is megfogalmazta, lassan végéhez közeledik a világtalálkozó. Ez érzékelhető támaszpontunkon, a Magyar Irodában is. Dobozok mindenütt, lassan lebomló sátor, lázas, olykor kissé bizonytalan pakolászás. Az utolsó simítások vannak már csak hátra: interjú Alberttel, az utazás fixálása, talált tárgyak kiosztása, utolsó cserélgetések.

Sic tranzit gloria mundi. Azaz mégsem, hiszen hazatérve folytatódik a munka, mégha más formában is. Olyan ez, mint a pirkadat. Vörösben úszik a táj, az avatatlan szemlélő akár alkonyatnak is vélhetné. Pedig ez hajnal.

A cél 2011, Svédország. Hosszabb távon pedig a magyar cserkészet felvirágoztatása.

Részemről befejezem a blogolást, legalábbis itt a világtalálkozón. Folyt. köv.

Nos Kedves Olvasó!

A dzsem végéhez közeledünk, nagy a sürgés-forgás, a sátrak helyét már csak megsárgult fűfoltok jelzik. A dzsembolt is kiürült, már mindenki más egyenruháit hordja a cseréknek köszönhetően. Két Ákos szám is kavarodik a fejemben: "Valami véget ért" és "Minden most kezdődik el". Igen, a dzsem véget ér, életreszóló emlék és élmény lesz ez a fantasztikus rendezvény. De a munka most kezdődik. Nekünk, hazánkat képviselő cserkészeknek, az lesz a dolgunk, hogy tapasztalatainkat átadjuk szűkebb környezetünknek.

Nehéz visszatekinteni az elmúlt közel két hétre. Nagyszerű élményekben volt részünk, új barátokat szereztünk és megismertünk más kultúrákat. Az öröm, a bánat, az elégedettség és az elszántság tükröződik az arcunkon. A kezünkben van a cserkészet jövője...
Ma még egy záróceremónia és aztán vége. És kezdődik minden előről. Válogatás, felkészülés, Svédország. Ez a Dzsemborik világa.

Morvay Leventéék scout guestként vettek részt a dzsemborin. Fiukról készült néhány aranyos kép, amit elküldtek nekünk. Köszönjük!

A Csapatfotó, kicsit másképp:


A dzsemborira még a Mikulás is eljött:

Tegnap ünnepeltük egyik résztvevőnk, Beberika Dorina, a Fekete István raj tagjának 18. születésnapját, erről álljon itt egy fénykép! Boldog születésnapot kívánunk neki, és a Mansfeld Péter rajból Boldvai Máténak, aki pedig ma tölti be a 18-at!


Végül álljon itt egy fénykép az esti csárdai hangulatról. Mindig itt találkoznak a magyarok, és mivel sok külföldi is idegyűlik, néha ők is bekapcsolódnak egy jó kis "Leveles a május"-ba. :-)

A Magyar Dzsembori Csapat Rubik kockás felvarrója, jelképe nagy csereértékkel és értékkel bír.
Amellett, hogy rengetegen keresik, a Rubik kocka is igen népszerű. Megdöbbentő gyorsasággal rakják ki különféle népek cserkészei, íme az eddigi rekord - 18 másodperc:

Az alábbi két képen egy-egy magyar ISTs lányt rejtettünk el a távoli kultúrák képviselői között. A helyes megfejtők közt értékes dzsemboris csatakiáltásokat sorsolunk ki :)

 

Magyar cserkész, karikásostor, naplemente - Domi mai művészkedésének eredménye.

Két olasz lány jött velünk szembe, persze őket Csabi szúrta ki, akiknek henna volt a karján. Na, ez már az én érdeklődésemet is felkeltette, mert nagyon tetszenek a hennával festett szép motívumok. Kisebb nyelvi harcok után kiderült (egyikük sem beszélt igazán jól angolul, és még az előbb idézett felettébb bonyolult nyelvi fordulatokat felvonultató kérdésemet is csak harmadszorra értették meg), hogy a bangladesi sátorban lehet hennát festeni és festetni. Csabinak nem akartam az idegeire menni azzal, hogy végigvárja, amíg festenek nekem valami szépet, így erről most lemaradtam.

Sebaj, így is sok élményben volt részem.

Nos, Kedves Naplóm, igen régen jelentkeztem utoljára. Ez elsősorban a rengeteg program miatt van.

A Scouting's Sunrise-on találkoztam Bi-Pi unokájával, sőt, még a díszfogadásra is "bepofátlankodtam". (Képek a dzsemboricsapat.hu -n) Hihetetlen hangulat vesz körül, napról napra több a látogató, és ma Magyarországról is érkezett egy csapat, hogy megnézzék, milyen is a dzsembori. Ezt nem lehet szavakba önteni, ezt látni kell. Remélem, az internet nyújtotta lehetőségek segítségével Te is bepillantást nyersz mindennapjainkba, Kedves Olvasó. 

A Magyar Cserkészszövetség elnöke is megtisztelt bennünket jelenlétével, egy riport hamarosan felkerül, amint sikerül a vágást befejeznünk.

A magyarok megítélése napról napra jobb. Ez érthető is, hiszen egy-egy magyar raj masírozása a leglátványosabb jelenet a Hylands House környékén. Csak mi menetelünk,  énekelünk, alakizunk. Igyekszünk hűek lenni Bi-Pi hagyatékához.

A rajok mindegyike kiválóan szórakozik, és el sem hiszik, hogy mi történik velük. Nem érdemes megkérdezni Őket, hogy mi volt a legnagyobb élmény, mert nincs olyan. Minden élmény nagyszerű, a nemzetközi cseréktől a kiállítósátras szolgálatig. Új arcok, új nyelvek, egyenruhák és kultúrák. Fáradt mosoly és jókedv sugárzik az ideiglenes városka 40000 lakójának arcáról.

4 óra alvás, 20 óra dzsemezés, ez ám a szórakozás. Szerintem ember nem örült még annyira a kevés alvásnak mint mi. Sőt, ha lehetne, nem is aludnánk semmit.

Rengeteg magyar zászló lengedez a tábor minden pontján, amik kicsit a hazánkká teszik ezt a parkot. És Anglia ide, Anglia oda a lokálpatriotizmusunk nem vész el, szinte minden szabadidőnket a csárdánál töltjük, hiszen magyar is meg nem is. Rengeteg hazai van ott, de még több külföldi. Mindenki oda van a magyar ízekért.

Ez volt az elmúlt kép nap érzésvilága, ezt nem elég látni, ezt át kell élni. A legjobb az lenne, ha a magyar kontingens 15 millió tagú lehetne.

A cserkészet 100. születésnapjáról már szinte mindent leírtak az altábori beszámolókban. Mégis, úgy érezzük, egy rövid hangulatkép erejéig megéri visszatérni erre a rendhagyó jubileumra.

A Scouting's Sunrise reggelén az Arénában gyűltek össze az altáborok, hogy élő kapcsolásban nézhessék végig a Brownsea szigetén rendezett minitábort. Közben ünnepi beszédek hangzottak el (többek között Baden-Powell unokájától, és a WOSM elnökétől, Herman. C. S. Hui-tól). A végén szabadjára engedték a békegalambokat, és megindulhatott az aláírásgyűjtő dömping az ünnepre készült, szélmalomként lobogtatott sárga nyakkendőkre.

Ezt katolikus mise követte a nagyszínpadon sok-sok pap közreműködésével, majd szépen hazaszállingóztak a népek.

Este azonban újra összejött a kb. a fél tábor, hogy egy Madonna, Robbie Wiliams, Coldplay stb. utánzatzenekarok változó minőségű bulijára táncoljon. Mai videónk a délelőtti és az esti fiesztahangulatot idézi fel. Nigériaik, magyarok, parti, dzsem.

A kiállító részlegen több helyütt van rá lehetőség, hogy a cserkészek a kiállító ország egy-egy jellegzetes történelmi viseletét megukra öltsék. A magyar kiállításon például huszárnak öltözhetnek az érdeklődők. Az alábbi képen Norbi és Karesz magyar ISTsek viking uralkodó illetve lengyel lovag szerepében...

 

A nagy hajtás, szervezés közben bizony néha a Magyar Iroda sztahanovista médiásaira is rájön az ötperc. Válogatás a legőrültebb pillanatokról.

Ő Techet Gábor, amint örül a fejének, hogy bejutott Budai Mikó Csabival a Splash programra. Ugyanis eleinte kőkeményen ki akarták toloncolni, de aztán még extra helyet is kaptak a médiavitorlásban.

Következzenek súlyosabb dolgok. Figyelem, mélyvíz! Szóval ők itt Domi és Pille, egy fotós és egy videós kolléga. A kép önmagáért beszél: éjjel, Magyar Csárda, kóma. 

Nos, jöjjön most Gazdag Balázs videós kolléga, amint sokórás buszút után értelmesen néz ki a fejéből Szlávik Zsoltival együtt.

Fokozzuk a helyzetet! Jön a szintén videós Reál, amint épp Illéssy Zsuzsi sajtós leányzónkkal ropja. Igen, tudjuk, hogy késő volt, és a kemény munka bizony alaposan megviseli az idegeket, de erre a fejre nincs mentség. Ehh.

S akkor újra Domi, a fogkirály. Szemétzacsival, late at night.

Végül álljon itt egy vidám klipp pihent médiás arcokkal. Szabó Peti médiavezető, Kirst Enikő sajtós, Pille, Domi, Szlávik Zsolti, Monty és Gazdag Balázs. Absolutly crazy.

Többen is érdeklődtek a Csárda iránt, ezért egy rövidklippet állítottunk össze, amelyet szeretettel adunk közzé. A mai napon több érdekes eseményt is sikerült rögzítenünk, ezek legyenek egyelőre meglepetések, lássuk a Csárdát:

Bár a dzsemborihoz csak áttételesen kötődik, had ajánljuk Kedves Olvasóink figyelmébe a Wikipédiát, a világ legnagyobb internetes lexikonát, melynek magyar változatában ezen a héten a Cserkészet szócikk van a kezdőlapon, a 100 éves évforduló alkalmából.

 

Mozgalmas nap volt a mai, annál is inkább, mert már csak néhány óra, és a cserkészet 100 évessé válik. Mindenki rohant, nagy volt a pörgés, minden raj 130%-on próbált teljesíteni. Megtörténtek az utolsó simítások is, hogy holnap teljes pompájában tündökölhessen az 565 magyar Chelmsfordban. (Illetve az én egyenruhám jelvényei még nincsenek felvarrva, de igyekszem :P)

Ma ismét "VIP vendégünk" volt, visszajött Fischer Viktor bá', akivel a délelőttömet töltöttem. Hozzánk csapódott Soczó András bá is, és egész délelőtt a múlt dzsemborijain nosztalgiáztak (1933-tól napjainkig). Fantasztikus volt hallgatni Őket. Csak ültem és ámultam, REPSECT.

A rajok éppen túl vannak a vacsorán, a vezetőség és az iroda pedig lázasan készülődik. Az elmúlt 2 napban 20-nál is több médiamegjelenésünk volt a magyar sajtótermékekben. Végre (talán...) elkezdenek foglalkozni ezzel a világraszóló eseménnyel.

Itt Chelmsfordban nagyon megbecsülik a magyar csapatot, és nemcsak 1933, hanem az egész magyar cserkésztöri miatt.

Én kezdek megismerni olyan magyar csapattagokat is, akikkel eddig csak e-mailen vagy telefonon kommunikáltam. A holnapi délelőttön végre ismét együtt lehet az egész magyar kontingens!

Nagyon nagy örömmel olvassuk a visszajelzéseket, és hidd el, Kedves Olvasó, mi legalább ugyanakkora izgalommal jövünk fel a blogra mint Te!!

Szomorúan halljuk viszont az otthoni pocsék időjárást. Itt az előrejelzések szerint szikrázó napsütés lesz egészen szombatig. De ha rossz idő lenne, akkor sem lenne rossz kedvünk! Most kezdjük igazán átérezni, hogy mit is jelent az, hogy mi itt lehetünk, és ezzel részesévé válhatunk a történelemnek, a cserkészet történelmének.

Szerencsére sikerült megoldanunk a résztvevők és IST-sek közötti átjárást, minden este a Csárdánál találkozunk kilenckor. Apropó, Csárda... Ma elkészítettem életem első egynéhány kürtőskalácsát, csak úgy brahiból. Jól sikerült, csak a végét rontottuk el. Asbóth Bundi, vagy ki tudja ki miatt, sóba forgattuk cukor helyett... nem is ez számít.

A fesztiválfeelingen kívül a magyarok megőrzik cserkésztábori szokásaikat is, mint pl. a zászlóceremóniák. Ezek teszik igazi cserkésztáborrá a dzsemborit, és hozzák el a hazai lelkületet Chelmsford magyarjainak. Zászlónk, hitünk és történelmünk tisztelete. (Sajnos ez nem minden kontingensnél van így.)

Jó munkát! Egy Világ, Egy Fogadalom. 

Bár már írtunk a hercegi látogatásról, muszáj közzétennem azt a fotót amit én készítettem róla. A herceg ugyan nem teljesen szőke, és a fehér ló helyett is inkább helikopterrel jött, de hát változnak az idők. Azért így is nagy volt a rajongói tábora...
Íme itt van tehát a nap képe, a királynő unokája, His Royal Highness Prince William of Wales. A másik képen pedig a királynő unokatestvére, Edward, Kent hercege, aki a Brit Cserkészszövetség elnöke.

A Dél-alföldi kettes számú raj métázott a skótokkal. Ennek egy rövid videopostját tesszük közzé:

Kedves Olvasó!
Szeretném bemutatni a Csapat központját, a Magyar Irodát és a hozzá tartozó feladatok sokszínűségét. Hat számítógép, 7-8 laptop, 2 nyomtató, több tíz méter hálózati és elektromos kábel ill. rengeteg elosztó alkotja technikai hátterünket. Egy magasba lógatott laptop fogja be az angolok által szolgáltatott vezeték nélküli internetet, amit továbbosztunk a többi számítógép számára.

Mindezt egy videopostban is összefoglaltuk:

 

(Rövid magyarázat: a monitoros pulcsis megoldás a monitor fénytől való elzárását és ezáltal jobb láthatóságát biztosítja.)

Pár érdekes(nek tűnő) történet:
- Naponta többször ment el az áramunk, kértük, hogy vizsgálják ki ennek okát a szervezők. A kiérkező szakember a rengeteg egymásba csatolt, dugott és elosztott kábel, átalakító és elosztó láttán hangosan morgolódni kezdett, a fejét rázta, az izzadság verte ki, majd közölte, hogy az áramgenerátorról külön áramkörről kapjuk ezentúl az áramot.
- Az internetünk is hasonlóképpen szakadozik, ugyancsak kértük szakember segítségét, aki kiérkezvén a magasban lógó laptop, magasban húzott kábelek és hasonló megoldások láttán ugyancsak mosolygással adta tudtunkra meglepettségét.

Maga az Iroda a Magyar Dzsembori Csapat központja, innen szolgáljuk ki a vezetőket (adatbázisok, internetes telefonhívások, szövegszerkesztés...), a médiásokat (fénykép, videó válogatás, vágás, szerkesztés), a raji médiásokat (honlapra beszámolók elkészítése, fényképek csatolása), ill. a raktárt is innen felügyeljük. Itt történnek a vezetőségi megbeszélések és itt találhatóak az információs táblák, üzenfőfalak is. Nem mellesleg itt dolgozik az irodavezető és a webmester is :))

A dzsemboricsapat.hu látogatottsági adatain mi is meglepődtünk, bár számítottunk rá: az elmúlt napokban növekvő érdeklődésnek köszönhetően háromszorozódott a látogattságunk (tegnap pl. 6382 letöltést regisztráltunk). A DzsemBlog népszerűsége is nő, a kezdeti száz körüli látogató után tegnap már 900-an voltak kíváncsiak erre a kötetlenebb blogra. A honlapra a napi beszámolókat a raji médiások írják meg, amit elküldenek egy központi email címre. Ezeket utána az ügyeletes médiás feldolgozza és a webmester folyamatosan frissítve kiteszi. A fényképek válogatását is végezzük, egy-egy nagyobb tömb elkészülte után azokat is azonnal feltöltjük.

Szívesen várjuk az emaileket is, amelyekre legjobb tudásunk szerint válaszolunk, a magyar@dzsemboricsapat.hu cím áll rendelkezésre. Itt is szeretném megköszönni az emailre és a vendégkönyvbe érkezett jókívánságokat, jótanácsokat! Irodavezető

Rengeteg kérés érkezett a fényképekkel kapcsolatosan, ezért közzéteszem a fotók elérhetőségét: www.dzsemboricsapat.hu

A képeket minden nap (akár többször is) frissítjük.

A raji beszámolókkal együtt minden nap közzétesszük az adott nap legjobb fényképeit is, de a katalogizálás nem kis időt és energiát emészt fel a hatalmas mennyiségű kép miatt. 5 fotósunk, 5 videósunk és 4 sajtósunk naphosszat készítik a felvételeket, cikkeket hogy minél közelebb hozhassuk a Kedves Olvasóhoz a dzsemborit.

Itt ugyanis minden momentum a legérdekesebbnek számít, ebből az következik, hogy rengeteg anyag folyik be, amit az irodán felváltott ügyeletben dolgozunk fel.

E blogon csak minimális kép fog megjelenni a jövőben is, szorosan a cikkekhez kapcsolódóan. Képek tehát a Csapat hivatalos honlapján!

Tegnap este mint már írtam, öt magyar raj lépett fel. Én a Munkácsy Mihály és a Mansfeld Péter rajoknál jártam videózni. Illetve az MM táncáról pont lemaradtam, de majd ma megnézem őket.
Ami viszont elkeserített, az a többi nemzet előadása volt. Ebből is látszik, hogy feleannyit sem készültek erre az eseményre, mint a magyarok. Összecsapott, rögtönzött, semmitmondó előadások tömkelegét láthattuk, főleg a nyugati világ résztvevőitől.
De a magyarok nagyon jól szerepeltek. A Mansfeldesek a "bemutató" után még néptánctanítást is tartottak élő népzenével.
És ha néptánc... Este a már szokásosnak mondható táncházra került sor a csárdáná,  ismét rengeteg (kb. 200-250) magyar részvételével. Igazi kis magyar szigetté változik a csárda környéke ilyenkor. Résztvevő és IST-s találkozik, megbeszélik az előző nap eseményeit, táncolnak, kacagnak és jól érzik magukat. És a magyar ízek...hmm! Elmondhatatlan, hogy mit jelent ez nekünk, akik már kezdünk hozzászokni az ízetlen angol ízekhez.

A táncház után folytatódott az irodai munka, ismét kattogtak a billentyűzetek, fordítjuk a külföldi cikkek, megbeszéljük a következő nap eseményeit.Hihetetlen élet van egész nap az irodában.

Tegnap elkészült a Lánchídunk is fából, mindenki megcsodálja, aki erre jár. És hála Istennek elég sokan járnak erre, mert nagyon-nagyon sokan kíváncsiak a kiállításunkra. Mellettünk a szaudi kontingens sátra van, egész nap remek arab muzsikát hallgatunk. Igazi kis cultural melting pot ez a kiállító negyed, 150 nemzet 150 kultúrája keveredik. Hamarosan készítek néhány képet (vagy kérek Montyéktól) és közzéteszem őket itt a blogon.
Ma már nagy a sürgés forgás, mert holnap érkeznek a királyi családok a Scouting's Sunrise-ra. Pörgős és fantasztikus 2 napnak nézünk elébe mindenki legnagyobb örömére. És mindenki nagyon szomorú is, hiszen már csak 9 nap van hátra ebből az életreszóló élményből...
De élvezzük a pillanatot, és próbálunk minden nap 40 órát dzsemezni :D

Ja, és úgy fest, hogy végre stabilizálódik az internet, tegnap rengeteg utánajárás és kéregetés után az angolok elkezdtek intézkedni. Ez jelenleg az iroda (és gondolom az otthonmaradottak) legnagyobb öröme! :)

Némileg megkésve élményeim megosztásával, kezdeném azzal hogy kereken 10 napja kalandos utazás után éjjel 2 órakor másztam át hetedmagammal a Hylands Park bezárt kapuján. A szervezők nyilván nem számítottak ily késői vagy ha úgy vesszük ilyen korai napszakban érkezőkre, merthogy további fél órába tellett amíg az első élő lélekre leltünk. Később megkerült az éjjeli őrség is, és autókkal felhurcoltak minket a tábor túlsó végében fekvő felnőtt altáborba. Mivel egész előző nap óriási esőzések voltak, így a táborhely forgalmasabb részeit térdig érő sár borította. Első éjszakánkat legalábbis annak hátralevő részét az előtábor regisztrációs sátrában vészeltük át padokon és asztalokon fekve.

A harmadik nap

A mai nap madárcsicsergősen, napsütésesen köszöntötte a Hylands Park lakóit. Ahogy megfigyeltem a kedve is sokkal jobb lett mindenkinek.
Délelőtt végre teljes üzemen kinyitott a kiállítás, és rengetegen jörttek, akartak badge-et cserélni. A kiállítás nagy kedvence a ropi volt. A Csárda is soha nem, látott népszerűségnek örvend. A Magyar Office előtt felépült a Lánchíd fából.
Reggel (angol idő szerint fél hétkor) Milán adott interjút a Lánchíd rádiónak, szerdán pedig a HírTV-n jelenünk meg reggel. Szóval kezd minden beindulni, sőt tökéletesen működni. Kivéve a net. Az holk van, hol nincs.
Tegnap éjjel sajtószemle közben felfedeztem, hogy a legnagyobb angol lap, a Daily Telegraph július 28-i címlapján egy magyar raj fényképe jelent meg.

Egyébként a magyar egyenruha mindenkinek a kedvence. A magyar kontingenslogó kb bármit megér itt kint. Ma sikerült egy makaói kivarrót cserélnem, ami azért is érdekes, mert a logó eredeti tulajdonosának elmondása szerint mindössze hárman jöttek onnan.
Nagyon nagy a hajtás, a készülődés minden felé, hiszen ma 5 magyar raj lép fel a saját altáborában. Egész délelőtt zajlottak a téáncpróbák, a csatakiáltások gyakorlása, és ami nagyon nagy népszerűségnek örvendett az a magyar honvédruhába öltözött díszőrség volt a kiállítás ajtajában. (a ruhát két Szent Erzsébet rajos leány öltötte magára.
Zajlik az élet tehát dzsemborivárosban, mindenki jól van, jól érzi magát.

Üdvözlet!

Ahogy az altábori beszámolókban is olvasható, tegnap változékony, amolyan igazi angliai időjárás uralkodott Chelmsford felett. Még reggel is esett, majd egész délelőtt szürke felhőréteg takarta a napot. Ennek ellenére az élet nem állt meg, ezerrel üzemelt a GDV, a kiállítás, és több száz más program is. Következzék néhány kinagyított életkép a 40ezres világtáborról.

1.
Minden este, vacsoraidő után az IST (nemzetközi tábortörzs) étkezőjét vidám olaszok és még vidámabb portugálok lepik el. A hevesvérű latinok néhány szál gitárral kulturáltan zenélgetnek, nemzeti indulók, focis slágerek és népdalok hangzanak el. A fegyelmezett szórakozás csak néha veszélyezteti az ebédlő falait, hiszen a több tucat önkéntes dalnokot kétszer annyi rajongó kíséri kanálon, tányéron és egyéb, zajkeltésre alkalmas eszközön. Az össznépi mediterrán hepaj késő éjjelig tart...

 2.
A tegnapi mise is megér egy misét! Mi a Tropical altáborban vettünk részt a szertartáson, amely trilingivis alapon ment (elivleg). Az angol és francia részek azonban eltörpültek a spanyol mellett, ez főleg az énekeknél mutatkozott meg. Tapsolós-táncolós, feelingezős részek váltották a komolyakat, és az egészhez érdekes hátteret szolgáltatott a szomszédos altáborban zajló buli. Rapid közvéleménykutatásom eredményeként a csúcs mégis a napszemüveges, cserkésznyakkendős néger pap volt...
Minden furcsaság ellenére nagy élményt jelentett a nemzetközi mise. Más temperamentumok, más szokások, de a lényeg ugyanaz. S ez a fontos.

3.
Mindennapos látvány a dzsemen, ahogy különböző nemzetek fiai cserélgetnek egymással. Gubacs nyakkendőre, szimatszatyor svájci fotós táskára, kontingenspóló polárra változik, kinek-kinek tehetsége szerint. Legutóbb egy japán szamurájkaftánt (biztos van valami hivatalos neve is) zsíroztunk le egy régi egyenruháért. Csak az "árfolyamokra" kell vigyázni, még sok magyar Rubik-kockás ruhadarab lapul a táskák mélyén bevetésre várva...