És végre!!! Megnyílt a Csárda. Azóta természetesen hatalmas a sor, de ez várható is volt azután, hogy a hollandok a finnek és még sokan mások naponta megkérdezték, hogy mikor ehetnek már gulyást.
Innen üzenem, hogy MOST!!! És jöjjön mindenki! 
Ma aztán egész délelőtt a Csárda szórólapjait osztogattam Hadzsi Ákos barátommal, hiszen ez az első nyílt nap a dzsemen. Rengetegen jönnek. Egy kb. 200 fős indonéziai csapat kimondottan csak ezért az egy napért jött Angliába. De rengeteg a holland a német és az amerikai is. És találkoztunk magyarokkal is, más nemzet egyenruhájában (természetesen magyarban is). Itt van köztünk Fischer Viktor bá is, aki a KMCsSz külügyi elnöke, jelenleg az USA-ban élő cserkész. Ő 1957-ben már részt vett az angliai dzsemen. Tökéletesen beszél magyarul, és hihetetlen érdekes sztorikat tud.
A legrégebbi dzsemesünk azonban Soczó András bá, aki a 90-et súrolja, és 33-ban ott volt a gödöllői dzsemen. Hihetetlen életvidám, fiatalos és friss ember. Bármelyik cserkész példát vehetne róla.

Este 7-kor misék és istentiszteletek voltak az egész táborban. Öröm volt látni, hogy az egyik misehelyen a résztvevők 80%-a magyar volt hatalmas zászlókkal felszerelkezve.
Aztán vacsi (a szokásos, annyi különbséggel, hogy ma hamburgert is adtak), majd irány a táncház. Igazi nemzeti buli volt, népzene, pörkölt, tánc, vidámság, csak a dzsem szigorú szabályai miatt 11 órakor véget kellett vetni az egésznek. (Ezentúl minden este folytatjuk!)

A nap lassan véget ér, és mondhatom, hogy ténylegesen megindult a dzsem. Az emberek kezdik megismerni egymást, mindenki egyre felszabadultabb és vidámabb.