Nos, Kedves Naplóm, igen régen jelentkeztem utoljára. Ez elsősorban a rengeteg program miatt van.
A Scouting's Sunrise-on találkoztam Bi-Pi unokájával, sőt, még a díszfogadásra is "bepofátlankodtam". (Képek a dzsemboricsapat.hu -n) Hihetetlen hangulat vesz körül, napról napra több a látogató, és ma Magyarországról is érkezett egy csapat, hogy megnézzék, milyen is a dzsembori. Ezt nem lehet szavakba önteni, ezt látni kell. Remélem, az internet nyújtotta lehetőségek segítségével Te is bepillantást nyersz mindennapjainkba, Kedves Olvasó.A Magyar Cserkészszövetség elnöke is megtisztelt bennünket jelenlétével, egy riport hamarosan felkerül, amint sikerül a vágást befejeznünk.
A magyarok megítélése napról napra jobb. Ez érthető is, hiszen egy-egy magyar raj masírozása a leglátványosabb jelenet a Hylands House környékén. Csak mi menetelünk, énekelünk, alakizunk. Igyekszünk hűek lenni Bi-Pi hagyatékához.
A rajok mindegyike kiválóan szórakozik, és el sem hiszik, hogy mi történik velük. Nem érdemes megkérdezni Őket, hogy mi volt a legnagyobb élmény, mert nincs olyan. Minden élmény nagyszerű, a nemzetközi cseréktől a kiállítósátras szolgálatig. Új arcok, új nyelvek, egyenruhák és kultúrák. Fáradt mosoly és jókedv sugárzik az ideiglenes városka 40000 lakójának arcáról.
4 óra alvás, 20 óra dzsemezés, ez ám a szórakozás. Szerintem ember nem örült még annyira a kevés alvásnak mint mi. Sőt, ha lehetne, nem is aludnánk semmit.
Rengeteg magyar zászló lengedez a tábor minden pontján, amik kicsit a hazánkká teszik ezt a parkot. És Anglia ide, Anglia oda a lokálpatriotizmusunk nem vész el, szinte minden szabadidőnket a csárdánál töltjük, hiszen magyar is meg nem is. Rengeteg hazai van ott, de még több külföldi. Mindenki oda van a magyar ízekért.
Ez volt az elmúlt kép nap érzésvilága, ezt nem elég látni, ezt át kell élni. A legjobb az lenne, ha a magyar kontingens 15 millió tagú lehetne.
Utolsó kommentek